Szerelmesnek lenni jó, mindegy hogy 25 vagy 75 évesek vagyunk! Amikor a szívünk megdobban valaki iránt, hevesebben ver, ha meglátunk valakit, vagy éppenséggel pillangók repkednek a gyomrunkban, nos az bizony a világ egyik legszebb érzése.
Enélkül az érzés nélkül magányosnak és üresnek érezzük az életünket; és hiába állítják a tudósok, hogy mindez kémiai és neurológiai folyamat eredménye mely az agyban játszódik, mi közönséges és szerelmes halandók teljesen másképp éljük meg ezt.
De másként élik és élték meg a művészek is, akik remekművek százezreit alkották meg e témában, legyen az képzőművészet vagy irodalom. Nézzünk most néhányat a legszebb szerelmes versek közül.
Szerelemről a vers nyelvén
Az egyik örök klasszikus Juhász Gyula verse a Milyen volt. Talán nincs is olyan ember az országban, aki midőn ezt olvassa, ne tudná folytatni: “Milyen volt szőkesége, nem tudom már. De azt tudom, hogy szőkék a mezők…”
Jóval zaklatottabb, de éppen ezért izzóbb szerelmes vers Ady Endre verse a Héja nász az avaron, és amikor az ember olvassa, teljesen át tudja élni ezt a fajta borzongató keserédes-fájdalmas-gyönyörű szerelmet.
Radnóti Miklós Két karodban című verse már egészen másfajta érzelmekről árulkodik, szinte beleremeg az ember lelke ahogy olvassa, ez a vers igazán alkalmas arra, hogy a szerelmes férfi akár kedvesének is elküldje.
És ne maradjon ki a kortárs költő sem, Sohonyai Attila Találhatsz annyit című verse már egy igazán modern köntösbe öltöztetett, de mégis csak szerelmes szívet tár elénk.
