Az 1974-es év jól emlékezetes maradt számomra. Ekkor a kormány a kereskedelmi szakszervezetekkel vívott harcot a munkabérek emelése érdekében, miközben az infláció folyamatosan emelkedett. A kormány látszólag tehetetlen volt: ha szembeszállt a bányászokkal, az sztrájkokhoz vezetett volna, amelyek leállíthatták volna az áramellátást, viszont ha engedett és emelte a béreket, az infláció még inkább elszabadult volna. A helyzetet tovább súlyosbította a globális olajválság, amely váratlanul érkezett, és gazdasági káoszba sodorta az Egyesült Királyságot is. Ekkor vezették be a háromnapos munkahét szabályát, és az áramkimaradások mindennaposakká váltak – sokszor váratlanul sötétségbe borultunk. A kormány pedig úgy tűnt, hogy azt várta tőlünk, hogy egyszerűen kezeljük ezt a helyzetet. Ez volt az az év…