Kísérlet a szén-dioxid tengerből való eltüntetésére az Egyesült Királyságban
A brit kormány által finanszírozott SeaCURE elnevezésű projekt, amely a tengervízből szívja el a szén-dioxidot, megkezdte működését Anglia déli partján. Ez a kis léptékű kísérleti program része annak a széles körben elismert erőfeszítésnek, amely a klímaváltozást mérséklő technológiák keresésére irányul. A klímakutatók közötti egyetértés szerint a legfontosabb cél a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részeként szükség van arra is, hogy a már kibocsátott gázok egy részét vissza tudjuk nyerni. Az ilyen típusú projektek, amelyeket általában szén-dioxid-elvonásnak neveznek, vagy a kibocsátások forrásaiból, vagy a levegőből próbálnak eltávolítani szén-dioxidot.
A SeaCURE projekt érdekessége, hogy a tengervízből próbálja meg elvonni a klímaváltozást okozó szén-dioxidot, mivel a vízben lévő szén-dioxid koncentrációja sokkal magasabb, mint a levegőben. A projekthez vezető út a Weymouth Sealife Centre mögött található, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti, hogy „óvatosan: morénahalak haraphatnak”. Itt található az a cső, amely a köves part alatt halad, és belemerül az Angol-csatornába, ahol tengervizet szív fel, majd ezt a vizet a partra hozza. A cél az, hogy kiderítsék, a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet a légkörben lévő klímaváltozást okozó gáz, a CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet feldolgozza, eltávolítja belőle a szén-dioxidot, majd visszapumpálja a tengerbe, ahol a víz újra felvesz CO2-t.
A projektet vezető Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerészeti Laboratórium munkatársa vezette körbe a látogatókat, és elmagyarázta, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotúvá alakuljon, és a levegőbe kerüljön. „Ez itt a tengervíz eltávolító” – mondta mosolyogva Bell professzor, amint egy kanyarhoz érkeztek. A „stripper” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximális érintkezést biztosít a savas tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyitsz egy szénsavas üdítőt, az habzik, ez a CO2 távozása.” – tette hozzá. A levegőbe távozó CO2-t elszívják és koncentrálják, hogy tárolásra előkészítsék. A szén-dioxidot eltávolító vízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a korábban hozzáadott savat, majd a vizet visszapumpálják a tengerbe, ahol az újra képes CO2-t felszívni.
A jelenlegi kísérleti projekt évente legfeljebb 100 tonna CO2 eltávolítására képes, ami elhanyagolható mennyiség, összehasonlítva egy transzatlanti kereskedelmi járat kibocsátásával. Azonban a tenger óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók potenciált látnak a projektben. A brit kormányhoz benyújtott javaslatukban a SeaCURE azt állította, hogy a technológia nagymértékben skálázható, és évente akár 14 milliárd tonna CO2-t is eltávolíthat, ha a világ óceánjainak felszínén található tengervíz 1%-át feldolgozzák. Ennek megvalósításához azonban a teljes szén-dioxid eltávolító folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például napenergia segítségével egy tengeri lebegő telepen.
A klímaváltozás elleni harc egyik kulcsfontosságú eleme a szén-dioxid eltávolítása a légkörből. Dr. Oliver Geden, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid-elvonás szakértője szerint a közvetlen vízből való eltávolítás egy lehetséges megoldás, míg a levegőből való eltávolítás egy másik. „Összesen 15-20 lehetőség áll rendelkezésre, és végső soron a választás a költségektől függ” – mondta Geden. A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és a brit kormány által támogatott 15 kísérleti projekt egyike, amely a szén-dioxid eltávolítására és tárolására irányuló technológiák fejlesztésére összpontosít.
A projekt hatásainak vizsgálata érdekében Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója, a tengeri élőlények alacsony szén-dioxid-tartalmú víznek való kitettségét kutatja laboratóriumi körülmények között. A kutatások során megállapította, hogy a tengeri organizmusok, például a fitoplankton, szén-dioxidot használnak fotoszintézishez, míg mások, mint a kagylók, a héjuk felépítéséhez. A kutatások korai eredményei arra utalnak, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid-tartalmú víz bevezetése hatással lehet a környezetre, amelyet fontos figyelembe venni a projekt további fejlesztésekor.
Ezeket is érdemes megnézni
Ukrán letartóztatások: kémkedés gyanújával magyar állampolgárok ellen
Kitiltott bandatagok második esélyt kapnak egy call centerben
