A politikai egyetértés megbomlása a klímaváltozás ügyében
Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben elsőként a világ nagy gazdaságai közül vállalta, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, a Parlamentben szinte egyöntetű egyetértés volt. A képviselők csak bólintottak, és szavazás nélkül átment a javaslat. Azóta azonban a politikai légkör jelentősen megváltozott, és a konszenzus a Westminsterben szétzilálódott. A nettó nulla célja egyre inkább politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt például egy újabb határidőt tűzött ki: 2030-ra tiszta energia elérését. A Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó nulla elérést szorgalmaznak, míg a Konzervatívok megfékezik politikájukat, és először van egy mainstream párt, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó nulla szükségességét. Tony Blair, egykori Munkáspárti miniszterelnök is megjegyezte, hogy a meglévő globális megoldások a klímaváltozás kezelésére nem működnek, bár később tisztázta, hogy intézete támogatja a kormány céljait.
De mi történt azóta? 2019-ben, amikor a nettó nullás célkitűzést meghatározták, a közvéleményben rendkívül erős volt a klímaváltozás iránti aggodalom. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion márciusain, és Greta Thunberg, a fiatal aktivista annyira hatásos volt, hogy meghívták a Parlamentbe, hogy beszéljen a képviselőknek. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozás iránti aggodalmakban vagy a nettó nulla támogatottságában, még ha nem is látjuk az embereket az utcákon. Amit megfigyelt, az a beszélgetés irányának megváltozása, amely a megélhetési költségek emelkedése és az ukrajnai háború hatására arra összpontosított, hogy „hogyan érinti ez az emberek zsebét, és biztonságosabbá teszi-e az országot”. Emellett a vita „polarizálódottabbá vált a baloldal és a jobboldal között”, ahol a Munkáspárt és a Liberális Demokraták választói a klímaváltozást a „három legfontosabb” kérdés közé sorolják, míg a Reform párti szavazók inkább ellenzik a nettó zérót, de kevésbé motiváltak e téren.
A Reform párt, amely a legutóbbi választásokon jelentős nyereségeket ért el, szintén hozzájárult a klímaváltozási célokról folytatott diskurzus felerősödéséhez. Richard Tice, a párt alelnöke úgy véli, hogy ők kényszerítették a kérdést a politikai napirendre. „Az ajtóknál az emberek a bevándorlásról beszélnek, de a következő téma a minden dolog ára, a számlák és a megélhetési költségek. Amikor beleássuk magunkat, az üzenet egyértelmű: az energiaárak emelkedése jelentősen hozzájárul a megélhetési költségek növekedéséhez.”
Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke a konszenzus szétesését „szomorúnak” tartja, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte a politikai spektrum egyes részei el akarják politizálni a kérdést, de úgy véli, hogy a pártokon belül is vannak ésszerű emberek, akiknek ellen kell állniuk ennek. Ramsay hangsúlyozza, hogy az embereknek érezniük kell, hogy részt vesznek a klímavédelmi intézkedésekben, és hiszi, hogy van egy „értelmes klímavédelmi többség” a Parlamentben.
Az Egyesült Királyságban egyre inkább érezhető, hogy a klímaváltozással kapcsolatos politikai diskurzus a politikai pártok közötti megosztottságot tükrözi, és sokan úgy vélik, hogy a kérdést a nagy olaj- és gázipar lobbizása is befolyásolja. A Liberális Demokraták nettó zéróért felelős szóvivője, Pippa Heylings azt állítja, hogy a visszalépés részben „nagy olaj- és gázlobbi” által támogatott, amelyet Donald Trump „bátorított”.
A Konzervatív Párt legmarkánsabb politikai fordulata a célkitűzések lassítása, mely Boris Johnson zöld célkitűzéseit követően a Rishi Sunak alatti lassuláshoz, végül pedig Kemi Badenoch alatt a 2050-es cél elhagyásához vezetett. Badenoch az 2050-es terveket „lehetetlennek” nevezte, és azt állította, hogy Keir Starmernek „meg kell szüntetnie azokat a terveket, amelyek valójában csődbe viszik az országot”.
Egyre több munkavállalói szakszervezet is kifejezi aggodalmát a klímaváltozásra való átállás kapcsán, és hangsúlyozzák, hogy a munkák védelme elengedhetetlen. A Munkáspárt jelenlegi célja, hogy 2030-ra tiszta energiát érjen el, amely a párt önmagára vállalt kötelezettsége, és folyamatosan terjednek a pletykák arról, hogy ezt a célt esetleg lágyítani fogják. A kormány forrásai határozottan állítják, hogy a párt elkötelezett, és már megtették az ehhez szükséges befektetéseket.
A politikai tőke és gazdasági remények szempontjából a Munkáspárt zöld napirendje kulcsfontosságú lehet, és a zöld célok visszavonása komoly kockázatokkal járhat. Az elkövetkező választások előtt a párt számára létfontosságú, hogy fenntartja a klímavédelmi vállalásait, hiszen ez a választási ígéretek szerves része.
Ezeket is érdemes megnézni
Az Alibaba rendelés menete: lépésről lépésre útmutató kezdőknek
Székhely használathoz hozzájáruló nyilatkozat: Miért fontos?
