David Dimbleby: Amikor a szabad piac öröknek tűnt, Trump mindent megváltoztatott

Az 1974-es év jól emlékezetes maradt számomra. Ekkor a kormány a kereskedelmi szakszervezetekkel vívott harcot a munkabérek emelése érdekében, miközben az infláció folyamatosan emelkedett. A kormány látszólag tehetetlen volt: ha szembeszállt a bányászokkal, az sztrájkokhoz vezetett volna, amelyek leállíthatták volna az áramellátást, viszont ha engedett és emelte a béreket, az infláció még inkább elszabadult volna. A helyzetet tovább súlyosbította a globális olajválság, amely váratlanul érkezett, és gazdasági káoszba sodorta az Egyesült Királyságot is. Ekkor vezették be a háromnapos munkahét szabályát, és az áramkimaradások mindennaposakká váltak – sokszor váratlanul sötétségbe borultunk. A kormány pedig úgy tűnt, hogy azt várta tőlünk, hogy egyszerűen kezeljük ezt a helyzetet. Ez volt az az év is, amikor elkezdtem vezetni a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorát. Rengeteg időt töltöttünk a különböző megoldások vitatásával. Az emberek különféle ötletekkel jöttek, hogy mit kellene tenni. Volt, aki azt javasolta, hogy a szakszervezetek fölötti kontroll visszaszerzéséhez katonai puccsra lenne szükség. Ekkor egy másik, egészen radikális ötlet is napvilágot látott, amelyet Keith Joseph, a konzervatív politikus vetett fel. Ez az ötlet a szabad piac volt, amely azt jelentette, hogy az Egyesült Királyságnak el kellene távolodnia a második világháború utáni konszenzustól, amely szerint a kormánynak irányítania kellene a gazdaságot. Joseph véleménye szerint, ha a piacokat szabadon hagyják, azok nagyobb jólétet és biztonságot hoznak az országnak.

Ha 2025-ben ez az ötlet nem tűnik radikálisnak, az pontosan az a lényeg. Az, amit az Egyesült Királyságban Margaret Thatcher kormánya alatt láttunk az 1980-as években, azt mutatta, hogy a szabad piac mennyire gyorsan vált a radikális ötletből új valósággá, majd hamarosan sokan úgy vélték, hogy ez a rendszer örökre fennmarad. Donald Trump, az Egyesült Államok milliárdos üzletembere, aki nyilvánvalóan jól prosperált a kapitalizmusban, hirtelen a szabadpiaci rendszer legnagyobb kihívásával néz szembe, amely soha nem látott támadásoknak van kitéve. A kérdés most az, hogy a szabadpiaci rendszer végzetesen hibás-e és elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve.

Thatcher 1983-as választási győzelme után tett lépései ma már nyilvánvalónak tűnnek. Természetesnek vesszük, hogy a magáncégek kulcsszerepet játszanak az ivóvíz, az áram, a gáz, a vasutak, a kikötők és a teherszállítás biztosításában. De akkoriban kevesen gondolták, hogy amit ő tett, lehetséges lenne – úgy tűnt, hogy ez egy teljesen elképzelt világ, amely távol állt a háború utáni gyakorlattól. Én hat éves voltam, amikor a háború véget ért. Volt élelmiszerjegy, amivel húst, ruhát vagy éppen édességet lehetett vásárolni. De ezekből a nehéz idők után, a győzelem nyomán, egy új társadalmi vízió kezdett formálódni Nagy-Britanniában.

Clement Attlee 1945 júliusi földcsuszamlásszerű választási győzelme után először történt meg a brit politikai történetben, hogy a választók többsége egy nyíltan szocialista pártra szavazott. Ezen kívül egy új konszenzus alakult ki arról, hogy az országot hogyan kellene irányítani, amelyben a Munkáspárt és a Konzervatív Párt vezetői hasonló elképzeléseket osztottak. „Megépítettük védelmeinket a nélkülözés és betegség ellen, és büszkék vagyunk erre” – mondta nem egy munkáspárti miniszterelnök, hanem Harold Macmillan, aki 1957 és 1963 között volt konzervatív miniszterelnök. Ez volt a megszokott gyakorlat. De nem mindenki fogadta el ezt a konszenzust. Antony Fisher, aki egy tojásfarmot üzemeltetett, felháborodott azon, amit az Tojásmarketing Tanács beavatkozásának látott. Ő alapította az Institute of Economic Affairs nevű agytrösztöt, amely inspirálta Josephot, aki így eljutott Thatcherhoz.

Ironikus módon a szabadpiac elleni támadás egy republikánus amerikai elnök részéről érkezik, hiszen Thatcher reformjai rendkívül népszerűek voltak az amerikai jobboldalon. Thatcher és Ronald Reagan elnök hasonló világképpel bírtak, és Trump is kifejezte csodálatát irántuk, bár megjegyezte, hogy nem értett egyet Reagan egyes kereskedelmi politikáival. Thatcher meg volt győződve arról, hogy az ország sokkal jobban járna, ha a gáz, víz és áram a kormány kezei közül kiszabadulva, szabad piacon mozogna. A Thatcher-kormány nagy ötlete az volt, hogy nemcsak az állami tulajdonú közművek részvényeit fogják eladni nagyvállalatoknak vagy befektetőknek, hanem maguknak a brit embereknek is felajánlják azokat. 1984 decemberében a British Telecom (BT) részvényei elérhetők lettek. Másnap a számok elképesztőek voltak: több mint kétmillió brit állampolgár lett BT-részvényes. Thatcher hamarosan rájött, hogy a cégek eladásával nemcsak a kormányzati kontroll bilincseit szabadítja fel. Ez valami sokkal nagyobb dolgot is jelenthetett – minden brit állampolgárt kapitalistává tenni, ezáltal népszerűsíteni a kapitalizmust.

A nyolcvanas évek végére Nagy-Britanniában a változás mértéke megdöbbentő volt. Hatvan milliárd fontot gyűjtöttek össze állami cégek privatizálásával. Akár 15 millió brit állampolgár lett részvényes. Az ország a szabad piacot ölelte magához. Ez nem csupán gazdasági átalakulás volt, hanem kulturális forradalom is, amely újraértelmezte Nagy-Britannia kapcsolatát a pénzzel, a kormánnyal és saját magával. Thatcher privatizációja lehetőséget adott a hétköznapi embereknek, hogy részvényeket vásároljanak, míg a pénzügyi szolgáltatások szektorának 1986-os reformja, ami a „nagy durranás” néven ismert, lehetőséget biztosított arra, hogy az emberek eladhassák ezeket a részvényeket, és munkát találjanak a korábban zárt városi világban.

Sokan a baloldalon elvetették a reformok elveit, míg a jobboldalon néhányan nem a reformok elveivel, hanem a következményeikkel voltak elégedetlenek. Thatcher gondolkodásának középpontjában az a hit állt, hogy a szabadpiaci kapitalizmus csak akkor működhet, ha sok ember közvetlen érdekeltséggel bír benne. A privatizált közszolgáltatások részvényesei sok ember számára biztosították ezt a lehetőséget. De nem sokkal később az aggodalmak elkezdtek megjelenni, és ezek csak fokozódtak.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx2gey6pvddo